Szia,
Marianna vagyok!
Mesélek valamit.
Van a szüleimnél egy doboz. Ócska kartondoboz, telis tele fényképekkel, a legtöbb még csak nincs is csinosan albumba rendezve, csak úgy borítékokban vagy magukban kallódnak.
Az a doboz nekem maga az OTTHON.
Az az érzés, ami átjár, valahányszor kézbe veszem a fotókat, s láthatom a mamámat nevetni, az anyukámat fiatal lány korában, látom hogyan éltek, hol jártak, hogyan néztek egymásra: ez a BÉKE. Azt érzem, itt, velük, köztük otthon vagyok, biztonságban vagyok. Akkor is, ha a legtöbb arcot már csak ezeken a képeken láthatom mosolyogni. Vagy talán épp azért.
Rájöttem, hogy az én gyerekeimnek nincs ilyen doboza.
Hova fognak akkor visszanyúlni, ha ugyanerre a békére, biztos pontra vágynak? Mi fog segíteni nekik meglelni ezt a leírhatatlan, megfoghatatlan érzést, amitől tudjuk: minden rendben lesz? Mit fognak mutatni a gyerekeiknek: hogyan éltek, hogyan szerettek?
Anyaság: én is ott voltam.
Nem tudok szívszaggató történetet mesélni arról, hogy már a nagyapám is fotós volt és mindig is erre készültem, mert az a helyzet, hogy nem így van. Azt hiszem mosószerért és áfonyáért mentem be egy multiba, és sétáltam ki aztán az első komolyabb fényképezőgépemmel (a férjem legnagyobb örömére...). Nem volt tudatos döntés, de visszatekintve látom, hogy mi indított el ezen az úton: ekkoriban lettem anya. És ezzel együtt jött az érzés: mindenre emlékezni akarok. Úgy, ahogy van, cukormáz nélkül.
Mert a gyerekeink, és mi magunk is megérdemeljük, hogy láthatóvá tegyük mindazt, ami visszanézve nem kevesebb, mint: az életünk.
Ez az én miértem. Az, ami értelmet, értéket ad a fotózásnak számomra.
Legyen mindenkinek egy öreg kartondoboza.
Hiszen ebben a kaotikus, felpörgött, furán kifordított világban biztos pontok nélkül: elveszünk.
Mindebből talán már látjátok: számomra a jól sikerült kép az, ami spontán, ami érzéseket idéz fel. Nálam nem fogtok tökéletesen, festményszerűen, mereven pózolni és mosolyogni egy élettelen díszlet között. Helyette a legszebb helyeken: erdőben, mezőn, vízparton, városban fogunk kalandozni! Imádjátok a pizzát? Hozzunk egyet! Kutyasétáltatás? Menjünk! Vitorlázás a Balatonon? Kávézós randi? Otthoni pillanatok? Akármi is legyen a ti történetetek, PONT AZT érdemes megörökíteni. Semmi mást nem kérek, mint hogy figyeljetek most egymásra, és egyszerűen feledkezzetek bele az együtt töltött időbe. Nem baj, ha valaki grimaszol vagy nyűgös... ettől lesz igazi. Bensőséges. Valódi emlék.
Ha úgy érzed, számodra is értékes minden egyes hétköznapi pillanat, annak tökéletlenül tökéletes valójában, akkor gyere! Alig várom, hogy megismerjelek.