Véletlenül sem szeretném romanticizálni az anyaságot.
… épp az előbb léptem legóba (a legkisebbe, nyilván, ami a legjobban szúr)
… a gyerekeim a kádban ülnek, körülöttük az egész napos kinti játéktól homokos levetett ruhák halma (vagy eljut a szennyeskosárig, vagy nem, de általában elfelejtik… mondjuk eljut akkor is: ÉN fogom elvinni…)
… szólóban vagyok velük hetek óta - lehet tippelni, ki alszik el elsőként, egy talpalatnyi helyen, beékelődve az ágykeret és a gyerek térde közé.
Szóval csak azért, mert látom a szépségét is, és jobb pillanataimban felülkerekedem az őskáosz érzésén, higgyétek el, nekem is sokszor sok az “apróbetűs rész”.
Amit nem mondott senki.
De még ha mondta is, biztos legyintettem.
Majd én jobban.
Majd én tudom.
Túloznak.
Kamuznak.
Csak fáradtak.
De az a helyzet, hogy mindenkinek igaza volt. Az összes kedves idős néninek, aki rámosolygott a babakocsis apróságra, és közölte, hogy “jaj használja ki kedves, mert olyan gyorsan megnőnek”. Anyukámnak, aki azt mondta, “majd megtudod, ha gyereked lesz”.
Megtudtam.
ÉS igen, igazuk van. Sokmindenben…
…de leginkább abban, hogy milyen gyorsan elmegy minden végtelennek tűnő kor(szak).
És ilyenkor, amikor megtalálom a négy évvel ezelőtti képeiket (ami CSAK négy év, mi lesz majd tizen-huszon év múlva!), vagy ránézek az apró babalábuk lenyomatára, akkor igenis azt érzem, hogy ezerszer is lépek legóba értük (a legkisebbe is), és nem számít, mennyire fáj a nyakam, amikor éjjel magamhoz térek az ágyukban - és lehet, de csak lehet, hogy ilyenkor hajlamos vagyok szentimentálisabban látni ezt az egészet, ami kívülről úgy tűnhet, hogy itt aztán minden rózsaszín, és a gyerekeim angyalok.
Megnyugtatlak: pont olyan anya vagyok, mint te, és a gyerekeim is pont olyanok, mint bármely gyerek (spoiler: nem angyalok :D).
Ezért tudom azt is biztosan, hogy a Te anyaságodban is ott van mindaz a szépség, ami az enyémben, amit hívhatunk akár romanticizálásnak is.
Pedig valójában, csak az, ami: a mindent felülíró szeretetünk feléjük.
Szóval csak el akartam mondani: mindannyiunkat ugyanaz a cipő szorít, social media ide vagy oda. Nincs rózsaszín buborék (hiába hiszed mások képeit látva), nincs “tökéletes”.
