őszi séta, fotózással egybekötve
"Szóval csak természetesen, lazán szeretnénk létezni, míg Te irányítasz minket és kattintgatsz :)" - így szólt Nóri válasza arra a kérdésre, hogy van-e valami különleges kérésük, egyedi elvárásuk felém a fotózással kapcsolatban. Mellesleg elmesélte, hogy a férje utálja, ha fotózzák, a kisebbik fia pedig befeszül, ha pózolnia kell és finoman szólva sem előnyös képek készülnek róla.
Hogy is mondják? Innen szép nyerni?
Itt jön képbe az, hogy egyrészt: mennyire fontos és hasznos számomra az a kérdőív, amit minden fotózás előtt kiküldök, hogy megismerjelek titeket.
Másrészt, az a tény, hogy pontosan tudom, miről van szó, ugyanis én magam: utálom, ha fotóznak.
Ugh, kimondtam. (ha bólogatsz, hogy iiiiigeeen, én is! Akkor hello, üdv a klubban!).
Az általános iskolai tablófotózáshoz csak miattam kellett visszajönnie a fotósnak, mert én képes voltam belepislogni még a leggyorsabb záridőbe is. (Nem egyszer, véletlenül, hanem sokszor. Mondom, ismételni kellett.)
Utáltam az egészet. Ülj szépen, nézz oda, mosolyogj.
Ez így össze is állt a fejemben: a fotózás kínlódás.
Többek között ez az, ami miatt én nem tudok így dolgozni. Mert pontosan emlékszem, milyen a másik oldalon lenni. Amikor tudatában vagy, hogy most rólad kép készül. És nem a valódi arcod fog visszanézni, hanem a “nagyon-meg-akarok-felelni” arcod, amiben aztán az összes bizonytalanságod visszaköszön.
Na ez az, amire én nemet mondok, akármelyik felén is álljak a lencsének.
Az én világomban nem feszengünk kínosan.
Számomra több vagy, mint egy név a szerződésünkben. Kíváncsi vagyok Rád.
Szeretném, ha azt éreznéd, LÁTLAK, nem csak nézlek.
Ezért nyaggatok mindenkit a kérdőívemmel. Ezért hívlak fel és beszélgetünk, ezért váltunk üzeneteket.
Így, mire találkozunk és eljön a fotózás napja, nem egy vadidegen áll veled szemben (és velem sem), hanem valaki, aki pár szép képnél többet akar neked adni.
Őszintén hiszek abban, hogy a fotózásnak nem csak a végeredményről kell szólnia, hanem magáról az élményről is.
Lehet grimaszolni, botokat gyűjteni, vakondtúrást Tunyacsáppá alakítani - mert ezek tökéletesen visszaadják azt, milyenek vagytok MOST, és biztos vagyok benne, hogy pár év múlva már mindez máshogy lesz. Ezek a képek viszont őrizni fogják azt az utánozhatatlan történetet, ami csak a tiétek.
Ez az ősz végi séta itt, papírsárkány-eregetéssel, kutyasétáltatással, sok bohóckodással például egy elég jó élmény lett, mindannyiunknak.
Hát valahogy így zajlik nálam egy családi fotózás.
