Nyári rajz



Hogy mit láttam? Elmondhatom.

De legjobb, ha lerajzolom.

Megláthatod te is velem,

csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,

ez itt az út, felénk futó,

ez itt akác, ez itt levél,

ez itt a nap, ez itt a dél.

Ez borjú itt, lógó fülű,

hasát veri a nyári fű,

ez itt virág, ezer, ezer,

ez a sötét gyalogszeder,

ez itt a szél, a repülés,

az álmodás, az ébredés,

ez itt gyümölcs, ez itt madár,

ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,

ha hull a hó, nézegetem.

Nézegetem, ha hull a hó,

ez volt a ház, ez volt a tó.


-Nemes Nagy Ágnes


Ez a mese egy meleg nyári estén íródott. Szabadon futkározó gyerekek. Idő és tér a felfedezésre, játékra. Érintések, amik nap mint nap ott vannak, már észre sem vesszük. Anya keze, ami minden horzsolásra gyógyír. Az ő kis keze, ahogy a tiédbe kapaszkodik.

Maszatos arcok, grimaszok, szoros ölelések, játékosság.


Minden, amire emlékezni akarsz.