Nyári rajz
Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.
-Nemes Nagy Ágnes
Ez a mese egy meleg nyári estén íródott. Szabadon futkározó gyerekek. Idő és tér a felfedezésre, játékra. Érintések, amik nap mint nap ott vannak, már észre sem vesszük. Anya keze, ami minden horzsolásra gyógyír. Az ő kis keze, ahogy a tiédbe kapaszkodik.
Maszatos arcok, grimaszok, szoros ölelések, játékosság.
Minden, amire emlékezni akarsz.
